Ritkán fordul elő velem, hogy nem tudok letenni egy könyvet, de A katedrális egy ilyen volt. Eléggé durva egy sztori, nem pont az a téma, amit én elolvasok, de mégis magával ragadott. Ez azért is meglepő, mert Follett nem túl kíméletes az olvasói lelkivilágával. :)
Ha megnézed majd a sorozatot, tudnod kell, hogy bármi rossz is történik a szereplőkkel (pl. éhezve vándorolnak), az a könyvben tovább tartott, látványosabb (jobban ábrázolt), részletesebb volt, és milliószor inkább megérintett minket.
A sorozatot is megnéztem és bár nem volt rám olyan hatással, mint maga a könyv, de például látványra azt hiszem, nem lehet panasz.
A fiatal János önkéntelenül is belekeveredik I. Henrik örökösének, Vilmosnak az ellenségei által megrendezett hajótörésébe, s mivel az összeesküvés részleteiről és szereplőiről meglehetősen sokat tud, a lázadók egy megrendezett perben akasztás általi halálra ítélik. Fiatal várandós felesége, Ilona kétségbeesésében az ítélet végrehajtásakor megátkozza ártatlan férjének gyilkosait. Miközben Ilona fia, Jankó felnő, az események is felgyorsulnak, s az egymással bonyolult viszonyban lévő szereplők sokasága lép a színtérre, akik mind részesei lesznek az egymást követő szerelmi és politikai manipulációknak, valamint az összeesküvésekkel és merényletekkel fűszerezett nagyobbnál nagyobb gaztetteknek. A Kingsbride-i katedrális építése körüli bonyodalmak pedig csak ürügyül szolgálnak a szerző számára, hogy az ódon kolostorok, várak, piszkos falvak és épülő városok falai között zajló szerteágazó történet amúgy is bonyolult szálait, még jobban összekuszálja.
A film alapját képező könyv: Ken Follett: A katedrális
0 megjegyzés